Amikor épp nem a hasfájás miatt ordítunk

Fura szerzet az ember. Rajtunk kívül a többi élőlény nem filózik az élet értelmén, csak él a ma örömére. Sokan keresik a szerelmet a szeretetet, mert azt érzik, akkor lesznek boldogok, ha egy valakit, vagy néhány barátot szeretni tudnak. Még többen arra vágyódnak, hogy minél többen őket szeressék.

Nézzük meg csak magunkat csecsemőként, amikor épp nem a hasfájás miatt ordítunk. Mindent szeretünk, úgy együtt. AZ ÉLETET szeretjük. Ha van mellettünk valaki, ha nincs, az eredendő életszeretet érzést kell csak egyetlen napra megőriznünk. Az az egy nap a mai.

Ne törődj a tavasszal. Eljön az anélkül is, hogy várnád. Ha szeretnéd magad mögött tudni a tegnap gondjait, és visszahozod lelkedet a mába, a most pillanatába, rögtön jobban érzed magad.

“Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.”
 – Gabriel García Márquez

1 thought on “Amikor épp nem a hasfájás miatt ordítunk”

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük