A rózsaszín garázs esete

Autóbuszon ülni nekem nem unalmas dolog, mert ha hosszú órákat kényszerülök semmit tenni, beindul a fantáziám és több ötlettel szaporítom az eddigi sokat. Van úgy hogy vers születik ilyenkor van úgy hogy más.
Ha lányommal utazom akkor viszont beszélgetni kell. Bizalmas dolgokról nem lehet, mert meghallhatják és különben az ilyesmit már megbeszéltük hosszú sétáinkon.
Nevetni kellene, biztatgatjuk egymást.
– Tudod Mit? – állok elő ötletemmel. –Találjuk ki, milyen beugratásokat tudnánk csinálni április 1-én.
Március eleje lévén, nem is oly távoli jövő ez. Bemelegítésül Felidéztük néhány fiatalkori csínytevésemet. Ezután már egyik ötlet hozta a másikat.
Mi lenne ha egy doboz olyan tojást csempésznénk a szomszédok hűtőjébe, melyekben plüsscsirkéket találnának; vagy leragasztanánk a lábtörlőt; vagy lelakatolnánk a kapujukat?…stb. rengeteget lehet nevetni, miközben elképzeljük, hogyan reagálnának.
Egyszer csak előálltam egy ellenállhatatlan ötlettel. Szürkéből lekopott garázsuk külső falát, fessük át rózsaszínre!
– Ezt valóban megcsináljuk ugye, – kérdezte lányom reménykedve.
Láttam rajta, hogy nagyon szeretné, így néhány pillanatnyi mérlegelés után beleegyeztem.
Ettől kezdve, még vidámabban utaztunk.
Meg kellett tervezni a részleteket, hogyan hajtjuk végre, mit kell beszerezni hozzá. Újabb ötletekkel tarkítva megszületett a végleges terv.
Kellékek pl. 5db. kukaméretű zsák. A rózsaszín festéket legjobb, ha spray-ben vásároljuk, így nem kell ecsetelni, gyorsabban végzünk. Turkálóból kockás blúz, stb.
Ember tervez, de a körülmények miatt változtat. Végigjártam néhány festékboltot, de egyik helyen sem tartottak rózsaszín festéket. Törzshelyemen udvariasan közölték, hogy megrendelik a kedvemért, készséggel mutogatták a színskálát és kérdezgették milyen árnyalatra gondoltam? Amikor meglátták a kiválasztott színt, Elég furcsán meregették a
szemüket és látszott rajtuk elfojtott véleményük választásomról. Kiderült, hogy tíznél kevesebbet nem lehet rendelni, azt viszont soknak találtam, így megvettem a szokásos fehér alapozót. Otthon hosszas kutatással rátaláltam egy soha nem használt liláspiros festékre. Ebből kikeverjük, és marad a pemzlis megoldás. Legfeljebb egy kicsit továbbtart az akció.

Elérkezett március 31. Este 8 után átöltöztünk inkognitóba, ha valaki meglátna, nehogy ránk ismerjen. A bekötőút végén van 4db kuka, ahova négy család üríti szemetesét, de nincs kinevezve melyik kié. Szerda lévén üres volt mind, reggel volt itt a kukáskocsi. 4 nagy fekete zsákot felfújtunk és bekötözve beleerőltettük a kukákba. Jókat kuncogtunk azon az elképzelt jeleneten, amikor másnap meglepődve nézegetik, hogy mind tele van.
Soha nem hordott sapkákat a szemünkig behúzva, púposított háttal érkeztünk a tett színhelyére. – Én festem itt bal oldalon, te jobbról kezdd, aztán majd összeérünk. – Anya, hadd fessem én a hátulját, az pont látszik az iskolából, ha holnap onnan kinéz a tulajdonos, hátha előbb meglátja.

– Jó menj! Várj még egy picit. Neked jobb a megfigyelőképességed. Biztos hogy ez az Ő garázsa?
– Biztos.
– Mitől biztos?
– Jaj, hát mert mindig innen látom kihajtani.
– Oksi. Mehetsz hátra.

Szorgosan pemzliztünk, de ennek ellenére a garázs két oldalára nem jutott festék.
Nem bántuk. Így is nagyon elfáradtunk. Elégedetten vánszorogtunk felfelé a dombon. Este még írtam egy papírt, hogy engedjék el lányomat egy órával előbb az iskolából.

Végre kellett hajtanunk a többi tervünket, mielőtt még szomszédaink hazatérnek.
Az apa tanár, a lánya az én lányom barátnője. Az anya óvónő, ő az én barátnőm. Így jó  barátunk lett német vizslájuk is, aki távollétükben becsülettel őrizte a házat, de minket azért beengedett. Rózsaszín – fehér kockás blúzzal és egy fekete szemceruzával nyitottunk be a kapun. A kutya nagyon örült nekünk, hisz’ reggel óta itt unatkozott. Nem bánta, hogy ráadtuk a blúzt, azt meg, hogy a szemöldökét rajzoltuk, kimondottan élvezte, Mert amikor elkészült, sóvárogva nyújtogatta a fejét, jelezvén, még bírná a vakargatást.

Ezután az előszobában elhelyeztünk egy tucat tojást, ami bele volt ragasztva a dobozába. A kisbarátnő szobájában az összes focista kazettát kicseréltük Micimackósra, a kedvenc plakátokat pedig utáltra.

Egy napra ennyi elég is. Mehetünk ebédelni. Bűntudattól behúzott nyakkal pillantgattunk egymásra. Nemsokára megérkezett az első Sms:

Ha minket nem kíméltek, legalább az ártatlan állatra tekintettel lehetnétek!

– Hűha! Pedig mi viccnek szántuk.
Bocsika, de a kutya nem szenvedett, sőt kifejezetten örült mindennek. – Ment az Sms válasz.
Négy-öt óra múlva már meg is bocsátott nekünk.
Az apa viszont akkor küldött nekem Sms-t.
– Beszélni szeretnék veled!
Ajjaj! Átmentem. Nagyon komoly arccal fogadott.
– Képzeld el mi történt! Apám ismeretlen tettes ellen feljelentést akar tenni, mert valaki
rózsaszínre festette a garázsát.
– Hú! Az nem a te garázsod?
– Nem, csak én használom. Az enyém kettővel jobbra mellette van, de még nincs rendbe hozva. Na azért nagy nehezen sikerült lebeszélnem a rendőrségi feljelentésről, csak arra ügyelj, meg ne tudja, hogy ti voltatok.
Mondom neki, Apa, ez áprilisi tréfa. A rendőrség ilyesmivel nem foglalkozik.
– Majd meglátjuk! – válaszolta édesapja bőszen.
A derű és nevetés forrása április elsején hagyományból buzog.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.