“Figyelemreméltó ugyanis, hogy nem azt mondja Isten: szeresd a te atyádat és anyádat, sem azt, hogy dicsőítsd őket, hanem: tiszteld a szüleidet! Tudniillik minden normális gyermek szereti a szüleit, bár sajnos rendszerint akkor jön rá erre igazán, amikor már nincsenek a földön. Az a természetes magatartás, az emberi természetből adódó helyzet, hogy a gyermek szereti a szüleit.”
– joosandor.hu
Tehát eszerint te nem vagy normális, ha nem szereted szülőanyádat? Ő bármit követ el ellened, te tiszteld? Lehet anyád pedofil, vagy egyéb bűnöző is? Ő fel van mentve? Te viszont nem?
Kedves igehirdetők! Erről prédikáljanak nekem. A jó anya szeretetéről könnyű beszélni, a néha nem annyira jóról is lehet. Mi van az alapból gonoszokkal? Rettentően kívülállónak éreztem magam a családomban anyám miatt. Rémes természetét az összes rokon kerülte, így aztán engem is.
Az volt a kerek, amikor egyedül voltam, vagy úgy tettem, mintha egyedül lennék. Ha nem lehettem kint a természetben, bebújtam egy kecskelábú asztal alá, és firkáltam. Öt éves koromig azt hittem érdemes beszélni anyámhoz, de akkor rájöttem, jobb ha csendben maradok. Így őriztem meg a függetlenségemet. Bár a szabadság szót még nem ismertem, de az érzést nagyon is.
Hogyan is írhatnék például a gyermekként megélt karácsonyokról, vagy a szülői szeretetről, tiszteletről?
Talán majd holnap.
Szerinted kötelezővé lehet tenni a szülő iránti tiszteletet?
Karácsonynak
Levél
Egy nő ír,
ki benne van a korban.
Kérlek, karácsony, jöjj el, nézd,
jó gyermek voltam,
gyermekként nem tudtam megvédeni magam,
és nem volt, ki megvédjen
helyettem engem, milyen karácsonyokat kellett volna élnem?
Legenda hiányában naponta megváltóra vártam,
télen-nyáron ünnepeltem. Hócsillagok emlékeit őrzöm,
halpikkelyek ragyogását, hólépteim ropogását, hullámok csobogását,
békák koncertjét és jeges szelek özönét, tavaszi hóvirágot és bőrömet, mi lehámlott,
sirályok szárnyalását, ahogy szálltak a Balatonon át, poros fénycsíkok csodáját,
a halkulás lélegzetét, az árnyékba bújás csendjét, az egyedüllét szeretetét,
és elindultam az Úton.
“A jó és a rossz anya között nem az a különbség, hogy mennyit hibáznak, hanem az, hogy hogyan reagálnak az elkövetett hibákra.”