elvonulás

Talán azért állok neki néha verset írni, hogy ne kelljen, vagy jobban essen sírni

Egy régen íródott versem kandikál elő most a monitoron, és újabb gondolatokat ébreszt bennem. Bármennyre szomorú is, a leírás mindig segített továbblépni, és számadást készíteni arról, amim van. Igen, üres tenyérrel állok még mindig, de eddig mégsem szenvedtem nagy hiányt. Ehhez az érzéshez hozzásegít az is, hogy le tudok mondani tárgyakról amit eddig birtokoltam, helyekről, …

Talán azért állok neki néha verset írni, hogy ne kelljen, vagy jobban essen sírniTovább olvasom »

Életünk legszebb pillanatai nem szólnak semmiről

Ha nincs túl jó napom, előkeresek egy szép emléket, vagy többet, és azok segítenek átvészelni a napom zárását, és reményt adnak az új nap ébredéséhez, de igyekszem, hogy minél többször jó napom legyen. Ha a nullához viszonyítok, akkor sikerül, mert ha nem a hiányt helyezem előtérbe, hanem azt, ami a nullához képest plusz, másként érzem …

Életünk legszebb pillanatai nem szólnak semmirőlTovább olvasom »

Azt mondják, elmebajban szenvedek. De én nem szenvedek, élvezem minden percét!

Kell, hogy legyen menedékünk. Kell egy olyan hely, vagy állapot, ahova elmenekülhetünk, ha már fárasztó a kézzelfogható valóság. Ez gyermekkorban játék, felnőttkorban infantilitás. Mivel a versírás állapota is egy menedék, ráadásul ha egy elképzelt személy bőrébe bújva írok verset, az minek mondható? Ne válaszolj. Ismerős érzés, vagy csak a művészlelkek képesek ilyen elvetemültségre? Ez itt …

Azt mondják, elmebajban szenvedek. De én nem szenvedek, élvezem minden percét!Tovább olvasom »

“Ahol nincs halál”

Elegem van a valóságból. A katatónia is erről szól. Hol van a határ egészséges “elegem van” és beteg “elegem van” között? Sokan menekülünk a valóság elől, pl. ezért szeretünk filmet nézni. Nemcsak a filmalkotók, de a legtöbb művész ide viszi el az embereket. A nem való világba. Ide menekül az alkotó és a néző is. …

“Ahol nincs halál”Tovább olvasom »