Talán azért állok neki néha verset írni, hogy ne kelljen, vagy jobban essen sírni

Egy régen íródott versem kandikál elő most a monitoron, és újabb gondolatokat ébreszt bennem. Bármennyre szomorú is, a leírás mindig segített továbblépni, és számadást készíteni arról, amim van. Igen, üres tenyérrel állok még mindig, de eddig mégsem szenvedtem nagy hiányt. Ehhez az érzéshez hozzásegít az is, hogy le tudok mondani tárgyakról amit eddig birtokoltam, helyekről, …

Talán azért állok neki néha verset írni, hogy ne kelljen, vagy jobban essen sírni Tovább olvasom »