Károlyfi Zsófia

Kérdezem a fákat

Elmúlt már több mint hatvanhat év,
életem végül révbe ért?
Mint egy tékozló leány, újra
Zalába bújva élem át,
az eltűnt ifjúság illatát.

Elmúlt ím életem szép nyara,
cipőmön Zalának sara,
szemem a csillagokra réved,
s téved ki lát engem, okkal.
Együvé váltam a dombokkal.

Együvé a színes levéllel,
a repülő denevérrel.
Árva szívemnek dobbanása,
társa csak a régi Holdunk.
Emlékszel még? Dalolva szóltunk.

Mára csak a dalok maradtak,
Zala dombján visszhangoznak,
Vetekszenek tücsökzenékkel,
és reménnyel kápráztatnak.
Vajon veled is játszadoznak?

Zalai erdőket kérdezem,
halljam, játék az életem?
vagy harc, és sok hűhó semmiért?
Mért susog bölcsen, kedvesen,
mindenek vagyunk és semmik sem?

 

Régóta nem ért ekkora meglepetés, mint a Zalai Príma Primissima jelölés. Nekem az is nagy ajándék, hogy amit szeretek csinálni, annak mások is örülnek. Ezt nemcsak a festésre értem, írok is és egyéb filozófiai témáim is vannak.
Boldog vagyok attól, hogy újra Zala megyei lettem. Nekem ugyanis nem volt gyökerem soha, de ez egy nagyon hosszú történet. Nemrég fejeztünk be egy történelmi regényt, melyen lányommal, Palaics Eszterrel közösen dolgoztunk. Bár két hónap pihentetés után találok benne változtatni valót, mielőtt a kiadóhoz kerülne, fényezünk még rajta. Tehát azt lehet mondani, úton vagyok, és ez a legjobb dolog, ami történhet velem.

Nem tartom magamat kizárólag festőművésznek. A képzőművészet eszközeit is arra használom fel, hogy az élet szeretetét, a világunk elfogadását, és a harmonikus életre való törekvést hirdessem, mely a természet tisztelete nélkül nem sikerülhet.
A növények és állatok nemcsak azért vannak, hogy szeressük őket, hanem példamutatás is számunkra. Ők, elfogadják a világot úgy, ahogy van, és igyekeznek alkalmazkodni, teret találni maguknak. Ez a dolgunk nekünk is. Az elfogadás, nem pedig a méltatlankodás. Ez a boldogság titka. A boldogság nem az a kitörő öröm, ami ritka pillanatokban elér minket. A boldogság egy belső hálaérzés életünk jó időszakaiért. A jó időszak minden olyan nap, melyben nem érzünk fájdalmas betegséget, nem pedig az a majd nap, ha majd ez vagy az sikerülni fog.
Filozófiámat nem célom átadni, inkább önálló gondolkodásra bíztatnék, akit csak lehet. Ha eleget gondolkodik valaki, el kell jutnia a jelen élet titkának a megfejtéséig. Másra nem vagyunk képesek. Az élet keletkezése és elmúlása örök talány.
Bár sok témában festek, a lényege mindig a pozitív kisugárzás, a természettel való harmónia. Kivéve a négy zalai templomba készült stációimat, melyek a borzalmak állomásait ábrázolják.
• 14 stáció (1993, Lad, Kálváriadomb)
• 14 stáció, 3 oltárkép (1995, Kilimán, római katolikus templom https://www.utazzitthon.hu/nagyboldogasszony-templom-kiliman.html)
• 14 stáció (1999, Semjénháza, római katolikus templom).
• 16 stáció Tófej katolikus templom

Életünk elfogadását megfestettem a Lélekút nyolc állomása c. képsorozatban. Erről lányom, Palaics Eszter 23 perces DVD-t készített, mely megnézhető a youtube-on. Ebből az összeállításból is számos vetítést tartottak. Rövid ízelítő található belőle az interneten:

Ez pedig a 23 perces:

Az első állomás, a Lélek leszületése.
Ki tudja lelkünk honnan jön? Csak sejtéseink vannak. Tegyük fel, hogy a kozmikus térből, valahonnan elindul. Mit érezhet, amikor meglátja távolról a Földet? Kíváncsian készülődik, talán egy nagy kalandnak gondolja ezt a feladatot. Vonzza a távolság. Mélység ez, vagy magasság? Repíti a mindenség ereje és testbe öltözve megérkezik a Földre.

________________________

A második állomás, a környezethez való alkalmazkodás.
Még, látszik megérkezésének útja, mint egy töröttszárnyú madár áll le a Földre. Még az Univerzum részének érzi magát. Teljesítette feladatának első nehézségét. Megékezett.
Valószínű meghökken ettől a nagy változástól. Szabad szárnyalás helyett földhözragadt lábú testbe van zárva . Új élmény ez és új feladat.

________________________

A harmadik állomás, a diszharmónia megjelenése.
Miután körülnéz és megtapasztal elég sokmindent, eszébe jut miért is érkezett ide. A szabadság és a boldogság hírnöke.
Észreveszi a földi élet problémáit. Tervei megvalósítása nagyon sok nehézségbe ütközik. Nem csinál belőle gondot, keresi mindenre a megoldást.

________________________

A negyedik állomás, a küzdelem a nehézségekkel.
Az egyik probléma hozza a másikat, már nem elég a szorgalom. Energiát gyűjt és hatalmas erővel nekilendül, elhatározza, hogy mindennel megküzd, mindent megold. Minden erejét belevetve harcol a jóért, egészen a kimerülésig.

________________________

Az ötödik állomás, a sötétség előtt.
Úgy érzi hiábavaló volt az akarat, felesleges volt erejét beleadni, reménytelenül fogalmazza meg magában a kudarcot és kilátástalannak tűnik a folytatás. Elsötétül körülötte szinte minden, csak egyetlen távoli fény hívogatja. Ha nem vetné rá tekintetét erre a Fényre, az örök sötétségnek adná meg magát, és dolgavégezetlenül kellene távoznia.

________________________

A hatodik állomás, a Fény legyőzi a Sötétséget.
Hosszú vívódás után újra erőre kap és elindul a Fény felé.
Ragyogó lesz a világ körülötte.
Ennél boldogabb még soha nem volt. Szinte szárnyal a láb alig érinti a talajt. Ezt az élményt nem érezhette soha, mert ezt csak akkor kapja meg, ha átéli a küzdelmet, és a reménytelen időszakon is túl tudja tenni magát magát. A legnagyobb fényesség a jutalma, euforikus állapotba kerül. Ez a boldogság extázisa.

________________________

A hetedik állomás a dinamikus harmónia.
Amikor a határtalan boldogság csillapodik,
elérkezik a kiegyensúlyozott dinamikus harmónia időszaka, amikor úgy érzi újjászületett, mindent újult erővel folytat. Könnyed mozdulatokkal végzi a dolgát, nem is érti mi okozott akkora gondot azelőtt. Tisztán látja mindenre a megoldást, és egyszerűen eléri a célt.
Ez már nem ellobbanó határtalan eufória, hanem parázsló tartós boldogság.

________________________

A nyolcadik állomás, a Mindenség harmóniája.
A lélek megsokszorozva önmagát, eljut az Univerzumba és onnan ragyog le, impulzusokat közvetít, csak meg kell érezni, üzeneteket ad át, csak meg kell hallani. Néha leküld egyet megsokszorozódott lényéből, amikor is kezdődhet elölről egy új Lélek leszületése.

A Központi energia c. képben a boldogságot szerettem volna ábrázolni.

Természetesen ezeket a képeket kiállításon nagyon szeretik a nézők, és értik is. Azt nem lehet elvárni, hogy ezeket meg is vásárolják, ugyanis az ebédlőben egy virágcsokrot, a nappaliban egy tájképet szeretne látni a legtöbb ember, s ez így van jól.
Szervezek néhány kurzust, hogy a sajátos dombortechnikámat megtanítsam másoknak is. Erre eddig nem volt időm.
A festészetemet szeretném egyre jobban magyar vonatkozásúvá tenni. Eddig magyar költőktől írtam a képeimre idézeteket. Igyekszem még a magyar motívumok részleteit belelopni a modern festményekbe. Tele vagyok új ötletekkel.
Fiatalon a naplemente bűvölt el, most a zalai napfelkelte.

Szívesen festenék több képet is, melyet kedvenc meséim ihletnek meg.
Ez itt a Kis herceg című képem.

Aki ennél többre kíváncsi, olvassa el az életrajzomat.

Károlyfi Zsófia

www.karolyfizsofia.hu