Don quijotés szélmalomharc minden filozófia mit közzéteszünk. Az emberiség lényegében változatlan marad. Akiket kritizálunk, vagy megváltoztatni szeretnénk, mást olvasnak, vagy ha olvassák, félreértik. Akik értik, úgyis jók, gondolkodók, fejlődőképesek.
Minden gondolat, melyet közzéteszünk, arra jó, hogy a hasonló gondolkodók egymást erősítsék ebben a káoszban. Ha viszont egymásnak írunk, nincs szükség a szításra, csak eszmecsere kell.
Forradalom nélkül is beteljesedik a vég. Mert mindennek vége van egyszer. Mostani helyzetünk megérett rá, mint már annyiszor, mióta a világunk világ. Vagy így vagy úgy, de változni fog minden, és ebbe beletartozik a vég, a pusztulás, és az újjászületés. A változások sebességét viszont lehet befolyásolni. A sebességhez mi emberek nagyon értünk.
Az állatoknál és növényeknél lassúbb a változás, vajon miért? Az emberiségnél, már szinte elkerülhetetlen a száguldó iram. Sokkal régebben kellett volna fékezni, de ki nyomja meg a féket, ha az közös? Ha mindenkinek külön saját fékje van, de legalábbis családonként egy, akkor lehet “belső” csendes forradalmakkal közös nevezőre hozni kisebb közösségeket. Ilyenek léteznek, kiválnak, de kevesek. Nekik mégis egy időre szebb életük van.
A nagy “közös forradalmak” értelmetlenek. Tömegeknek nem lehet közös nevezőjük. Az élet nem matematika. A béke, a szeretet születési adottság. Kétlem, hogy tanítható, de erősíthető, ha megvan. A békétlenek, és szeretni képtelenek megtérítése, az álszenteket szaporítja, vagy az utánzókat, a ceremónia kedvelőket, akik nyilvánosan bizonygatják jóságukat, szavakkal, mormolással.
A tettek számítanak. A tettekre figyelés elterelője a sok beszéd. A beszéddel manipulálni lehet, a tettekkel példát szokás mutatni. A beszédben, írásban, filmekben is ha tettek körül forog a téma, többet ér, mintha cifra szavakkal, álbölcsességeket közvetít nekünk. Manipulálni, meghatódott könnyeket kicsalni, szavakkal többször sikerül, pedig egy tett, például amikor valaki a másik életének megmentéséért tesz valamit némán, sokkal katartikusabb hatású, kicsorduló könnyeinknek ott van igazán joga.
A legtöbb ember vagy a beszélő vagy a behódoló csapatában van. Kevés, aki önálló gondolkodásra születik. Ha majd egyszer a kiválasztódás törvénye az önálló gondolkodókat szaporítja, le lehet fékezni a változások egészségtelen sebességét. Ez viszont nem rajtunk múlik. Vagy ott van-e rejtve valahol a megoldás tojása? Mert hogy a tojásnak kell előbb lenni, amiből tyúk lesz és kakas. Úgy, ahogy a hit és bizonyosság előbb kellett hogy legyen, mint a templomok és a hittérítők.