– Meg kell mondjam, a mai világban senki nem az, aminek látszik,
én sem építészként kezdtem. A műszaki egyetemet elvégeztem, de nem építész
szakon. Gépészként akkor nem akartam dolgozni, így kezdtem az építészetbe.
Beálltam egy építész céghez, és építészettel foglalkozom 35-40 éve.
Megszerettem ezt a szakmát és ami hozzá vonzott, hogy bármit csinálunk az életben a magunk révén, azt állítom, hogy mindenki művész, legyen az szakács, tanár vagy bárki. Lényeg, hogy ne azt nézze ez az ember, hogy mennyit keres, hanem szeretettel csinálja és tud-e valamit csinálni benne valami olyat, ami a nevéhez kötődik, akkor nagyon sokra viheti maga előtt és a világ előtt. Én is így lettem építész, soha nem az anyagi kérdések döntötték el, hogy mit vállalok. Azt gondoltam, hogy amit elvállalok, abból a legtöbbet és egyénit kell kihozni. Egy festmény is gyönyörű a falon, a művésznek az egyéni kifejezése, az építészet is valahol ilyen, még ha ma erősen le is értékelődött, mert az építészet nagyban függ a gazdaságtól, de mégis vannak, akik egyedit alkotnak. Én is igyekeztem egyénit alkotni, hisz a belső építészettől a külső megjelenésig ott van a kezünk munkája. Valahol nevesítve van, van ahol nincs, de jó érzéssel tölt el, hogy nem telt el hiába az a pár év, amit ezzel töltöttünk.
Minden szakmában úgy jó, ha az ember szívvel-lélekkel csinálja és nem mindig a tündöklés, hanem a jó érzés, hogy az ember olyat alkotott, ami nem olyan, mint egy panelház. Az építészet régen koránt sem volt olyan neves szakma, mint ma, voltak neves építészek, de ha megnézitek az épületeket, a kőfaragó, mindaz ami
csodálatos ma az utcán, nagyon sok névtelen olyan művész dolgozott, akik ma adott esetben kiállítási díjat nyernének vele.
Az ember bármilyen szakmában
lehet önmaga művésze,
ha szívvel-lélekkel csinálja.
– Ha indítanánk egy művészetekkel foglalkozó klubbot vagy tanodát, szerinted érdemes lenne az építészetbe is belekóstoltatni a fiatalokat?
– Igen, mindenképpen, hiszen ez is egy olyan része a foglalkozásoknak, ami a jövőre nézve is és ma is ugyanolyan fontos, szükséges és érdekes – túl azon, hogy a mai építészvilág leegyszerűsödött, de ha másért nem, a réginek a megtartása és védelme rengeteg szakértelmet kíván. Azt hiszem, senki nem képes 18 éves kor alatt dönteni, hogy mivel szeretne foglalkozni egész életében. Ha
engem kérdeznek, én még mindig nem tudom, mi szeretnék lenni.
– Láthatjuk-e valahol, mondjuk az interneten a munkákat, amihez a Te neved fűződik?
– Például a Szabó Ervin könyvtár belsőépítészeti felújítását végeztük, az aulának a feljáróját, ahol gipsz és aranyozott rész van. A hármashatáshegyi éttermet építettük, rengeteg bankot, olyat, ami 15-20 éve épült, de egy századforulóban épült épületben, és annak megfelelő stílusban. Sajnos azóta kihaltak szakmák,
így ma a díszítőszobrász sem igen él meg a szakmájából, de ott készítettünk olyan múlt századi üvegeket, amik savmaratott üvegek voltak, s csak egyetlen egy
idős bácsi volt, aki ezt csinálta. Ma már nincs olyan ember az országban, aki ezt pótolná. Majdnem az összes belvárosi éttermet mi újítottuk fel a Liszt Ferenc téren, a Dunakorzón, a Nimród éttermet a Nádor utcában. Építettünk lakásokat is, de azok inkább üzleti alapúak voltak. Ma nem épülnek olyan középületek, amik kiugranának a környezetből és megállnának előtte az emberek. Szerencsére több olyan önkormányzat van, akik elrendelték, hogy a polgári házakat eredeti állapotukban meg kell védeni – több ilyen programban is részt vettünk.
