Tudod, a versek nem a valóságot tükrözik, és nem is az igazságot

Ha elkap egy betegség, menekülő életet élek, ami azt jelenti, ha tehetem filmet nézek, vagy versekkel foglalkozom. A hallott és olvasott szavak elterelik a figyelmemet a bajomról.

A szónak hatalma van. A szavak jelentésükkel belém ivódnak, és elkísérnek utamon. A versek a Mindenség szavai. Nekem úgy jönnek le, zuhognak be a szavak, ütemek, dallamok, mintha nem is tőlem erednének. Valami ellenállhatatlan erő arra késztet, hogy leírjam őket. Néha arra, hogy fésüljem át kicsit.

Tudod, a versek, nem a valóságot tükrözik, és nem is az igazságot. Hosszúra nyúlt rövid pillanatok, múló, lelken átcikkanó érzések. Leírva mégis tovább élnek, és más lelkében másként érintenek meg mindenkit.

Neked mi az, ami segít a nehéz időszakokat elviselni?

 

Keresem az álmot, az álom kikerül,
Mint réműlt gazella fut a vadász elül,
Keresem, kergetem, hajszolom reggelig,
Az idő eltelik,
Lelkem a küzdésben elfárad, kimerűl,
Óh, te fényesszemű, ragyogó kristályom,
Mikor te elborúlsz, elkerül az álom,
Mikor te rámnevetsz, bús orcám földerűl.

 – Heltai Jenő

 

“Vékony kis kötélen leng az életünk
A sors ha lökdösi, elszédülünk!
Ki mondja meg neked, ha csillagokat látsz
Hogy a falnak ütköztél, vagy a mennyekben jársz?” 

“Száll velünk a hinta, leng a hinta, meg lettünk lódítva
Szédít a hinta, lendül újra, szóljon aki nem bírja már!
Mindenképp hintázni kell, ez nyilvánvaló
S ha jó voltál hintó röpít, nem hintaló
Van ki szinte már az egekbe száll
A másik meg hiába kalimpál, mégis megáll
Szép álmainkra, vágyainkra úgy nézünk fel, mintha az
Égen egy ajtó volna, tárva-nyitva, s a hinta most épp arra száll…\”

– Zimmer Feri

Hozzászólás