Elegem van a valóságból. A katatónia is erről szól. Hol van a határ egészséges “elegem van” és beteg “elegem van” között?
Sokan menekülünk a valóság elől, pl. ezért szeretünk filmet nézni. Nemcsak a filmalkotók, de a legtöbb művész ide viszi el az embereket. A nem való világba. Ide menekül az alkotó és a néző is. Ezért vannak színdarabok, ezért fest a festő, a versekről és a fantáziadús regényekről is ezt mondhatjuk el.
Gyermekként nem értettem, miért kell büszkének lenni arra, ha valaki olvas. Az olvasás szórakozás. Kivonulunk a valóságból. Arra büszkének kell lenni? Azt gondoltam, a nehéz munka elvégzése a dicsőség, a szórakozás az csak jó. Azért, mert én zseblámpával még a paplan alatt is olvastam, még nem tartottam ezt dicsőséges tettnek. Ezen a mai napig elcsodálkozom.
De nem erről akartam ma írni. Hanem a valóságtól való menekülésről. A kitalált történet, az elképzelt világ az egyik, ami elmenekít.
A fotósnak általában az dolga, hogy a valóságos világból kiemeli a figyelemre méltót, de nem változtatja meg. Természetesen sokan jobban szeretjük, ha a szépet emeli ki. Kevesebben néznek dokumentum fotókat, és kevesebben ringatják el magukat dokumentum filmekkel. A filmek nézettsége annyit elárul, hogy a kitalált történetek népszerűbbek a valóságosnál.
Én is a mesét szeretem jobban mindenben. Aki nem szereti a szép mesét, az a borzalmasat nézi. A lényeg a mese szón van.
A másik énünk mégis szomjazik a valóságra, de abból is a szörnyülködni valóra. Én nem így vagyok vele. Ezt a szörnyülködni valót keresik a szomszéd vagy a celeb életében, és a politikában. Vagy szörnyülködnek a politikusokon, vagy szidják őket. Elhiszi mindenki, hogy amit ők csinálnak, az a kegyetlen valóság. Kinek jut eszébe, hogy ekkor is mesét lát? Egy hatalmas színjátékot, melynek végkifejletét senki nem tudja meg, csak az utókor hiszi azt hogy jól meglátta a végkifejletet. Ez a történelem.
A megtörtént és leírt történelem sem a valóság. A megtörtént a színjáték, a leírt a fantázia műve. A valóság csak a most megélt pillanatod lehet. Vigyázz rá, hogy jó legyen.
J.W.Goethe: Életszabály
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Minthogyha újjászülten élnél.
Mit akar? – kérdd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!