SMS betyár

Szigligeten hosszú időt töltöttem, galériám volt ott, és egy alkalommal verses eseményt hirdettem meg benne. Személyes varázsomon kívül, a hely vonzereje is hatott kedves ismerőseimre, akik kisebb csapattal tervezgették, hogy 12 napra odalátogatnak hozzám.

A verseket is hallaniuk kell, és régen jártak azon a vidéken. Korunk új elnépszerűsödött vívmánya volt a mobiltelefon, mely az én meghódításomat sem hagyta ki. Legjobban az SMS-t kedveltem meg, mert így munkája elmélyülésében nem zavarok senkit gondolataimmal, kérdéseimmel. Majd ha időszerűnek tartja az illető, elolvassa és nem is feledi azonnal magvas mondataimat.

Néhány nappal ezelőtt harminc meghívót küldtem, a szombaton tartandó verses délutánra, természetesen SMS-ben.

“Ha majd lemegy a Nap, mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe? Bántottál, szerettél, nevettél és féltél. Messze még a holnap reménye.”
Szeretettel várlak a szombati verses 
délutánra.

Az előbb említett csapat vezéralakjával is sms-ben bonyolítottuk útitervüket. Sms Zolitól:

Szombaton megyünk. Hol fogunk aludni?

Péntek délután jutottam hozzá, hogy átgondoljam mit is válaszoljak, rövid, de frappáns kérdésére. Dilemmám tárgya a „Hol fogunk aludni?” kérdés körül kószált. Mit értett ez alatt Zoli? Lehet, hogy azt kéri, foglaljak nekik szállást? Nem lehet, mert akkor azt írta volna. Nálam egy helyiség van, tudja jól, és egy ágy. Bizonyára nem azt akarja, hogy matracokat szétszórva itt hortyogjanak, kellő mennyiségű szürkebarát elfogyasztása után. Nyilvánvalóan azt gondolja, keressek romantikusabb megoldást, hisz’ nyár van és melegek az éjszakák.

Néhány nappal korábban felkirándultam hajnalban a szigligeti várromok közé, hogy ott köszönthessem a felkelő Napot. Két németnek látszó férfi éppen hálózsákjukból kibújva szedegették személyes tárgyaikat. Tehát, itt is lehet aludni, vagy ha a kis csapat a közelemben akar maradni, hát egy éjszakát száraz idő esetén bárhol. A mellékes helyiségeimet használhatják, nem lesz gond.

Fel is kerekedtem újra helyszínelni a várba. Már éjjel tizenegy óra is elmúlt, de telihold kísért utamon a romok között. Elfogott egy kellemes izgalom, talán az egyedülléttől. Ezt megtörve, mobilom után tapogatva, sms-be fogalmaztam gondolataimat:

Éjfél tájba, feljöttem a várba
Nincs velem más csak a Hold
Köröttem csend,
Amerre mentem, senki,
E játékban mondd
A társam akarsz-e lenni?

Elküldtem Zolinak, de nyilván már aludt, mert nem jött válasz.
Másnap jó korán rákérdeztem, szintén sms-ben, hogy mikor érkeznek, de semmi válasz nem jött. Tovább tervezgettem alvásuk hollétét, s egy idő után ezt az sms-t küldtem:

Nem válaszoltál, de nincs gáz.
Tudod–e hol lesz a szállás?
Rossz idő esetén padlás,
Jó idő esetén más…

Elküldtem, de erre sem jött meg a várt válasz. Nekiduráltam magam és felhívtam a számot, de csak kicsöngött hosszan és semmi kapcsolat. Durcás lettem. Bármi is történt, azért szólhatott volna. Néhány sértődött SMS küldés után, a következő hétfőn hazafelé buszoztam Zalába.

Elég sokszor kell átszállni, e’ rövidnek mondható száz km-es útszakaszon, de már edzett tömegközlekedő vagyok. Nagylányommal nemsokára találkozunk. Az utolsó autóbusz-csatlakozásnál elfoglaltam a négyüléses rész belső helyét. Velem szemben egy huszonöt év körüli fiú ült le, mellém pedig egy még fiatalabb.
Mobilon hívott valaki.
Készülékem meglehetősen hangos típus, így beszélgetésemnek legalább két fültanúja volt, de lehet, hogy több. Alig mertem körülnézni, ugyanis egy felbőszült hang ezt üvöltözte:
 Kérem, azonnal hagyja abba a tevékenységét! – Riadtan nézegettem magam, hogy
megállapítsam, mit csinálhatok rosszul…

 Nem vagyok én tevékeny!  tiltakoztam meglepve.
 Öné ez a ….. számú telefon?
 Igen…
 Legalább a tizedik telefonbetyárkodást hajtja végre!
A fiúk meglepve bámulták, betyárkodáshoz nem illő koromat.
 Én aztán nem… tagadtam ügyetlenül. – Ma még nem is hívtam senkit.
 Mindenféle hülye versikéket küld ide SMS-ben. Kérem, ez egy munkahely.
Hagyja abba a tevékenységét!
 Egy kicsit sem vagyok én tevékeny – válaszoltam dacos mosollyal.
 Bejelentést fogok tenni!
 Csak rajta! – válaszoltam gunyorosan.  Biztos vagyok benne, hogy ma senkinek
sem küldtem SMS-t.
 Akkor jelentse be maga is, mert valaki szórakozik erről a számról! Egész
délelőtt azt a torz gépi hangot kell itt hallgatnunk. Nem lehet így dolgozni.
 Én most lépek le egy buszról. Viszhall!

Tíz perc gyaloglás hazáig. Ízlelgettem ennek az idegen hangnak a mondatait. Hülye versike? A múlt héten küldtem harminc SMS meghívót elég szép vers kíséretében, ezt nevezi ő hülyének? Csak nem egy helyre ment belőle tíz? Na de ma délelőttről beszélt. Halványan felderengett szürkeállományomban Zoli.

Újra megnéztem a mobilszámát, ott az ő neve szerepelt. Egyet továbblépve újra az ő neve mellett találtam egy számot: 06 93….. Jaj ez egy vezetékes szám. Na de mi köze van ennek az idegen férfinek Zoli Matávjához? És miért hétfőn? Hazaértem. Nemsokára újra jelentkezett az előbbi hang.

 Csókolom! Elnézését kérem. Zoli kollégámmal kiderítettük, mi lehetett. Zoli innen küldhetett önnek SMS-t, ezért kegyed ide válaszolt. Nem tudhatta. Hétvégén nem voltunk itt és hétfőn lehallgattuk az összes, három nap alatt befutó SMS-eket. Még egyszer elnézést kérek a gorombaságért.

Meglepve, de megnyugodva értem haza és végighevertem az ágyamon. Lányom hazaért, és várakozva társult mellém. Mesélt, majd néhány percig csalódottan pillogott rám.
 Veled nem történt semmi?
 Dehogynem.

Elmeséltem az egész hetet, majd zárásul az SMS-ek történetét. Folytak a könnyei a nevetéstől, hasát fogta, majd abbahagyta, majd újrakezdte a kuncogást. Vele tartottam.

 Furcsálltam volna, ha ma nem történik valami érdekes. Veled mindig szokott.

Na, igen a nevetés és a derű forrása maga az élet!

Hozzászólás